Szerző: admin on 20-12-2015, 14:47
A Dialógus Egyesület szerette volna megmutatni, hogy Kolozsváron, Európa Ifjúsági fővárosában rengeteg a kiemelkedő tehetség, a fiatal válalkozó. Éppen ezért létrehozott egy interjúsorozatot a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával, amelyet sok szeretettel ajánlunk figyelmetekbe.
Ez az interjúsorozat második része, amelyet elolvasva megismerkedhettek ezekkel a fiatalokkal.

Az interjúsorozat második kiadásában Takács Dániellel beszélgettek az interjú készítői, aki a Babeș- Bolyai Tudományegyetem Kommunikáció és közkapcsolatok szakának tanulója, és legutóbbi sikerét a VII. Kommunikációs Napok elnevezésű konferencia megszervezésének érzi.
Sikeres fiatalok az Ifjúsági Fővárosban II.


Kérlek kicsit mesélj magadról?
Takács Dániel vagyok, nagykárolyi (Szatmár megye) születésű. Jelenleg Kolozsváron élek, harmadéves egyetemista vagyok a Babeș- Bolyai Tudományegyetem Kommunikáció és közkapcsolatok szakán. Ebben az évben 6 hónapot Budapesten töltöttem. Egy Erasmus + program keretében sikerült megtapasztalnom, milyen az oktatás az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen (ELTE).

Mit gondolsz, te miben vagy sikeres?
A siker számomra az az érzés, amikor azt láthatom, hogy mások boldogak és nekem közöm volt hozzá. Nem tudom, konkrétan megállapítani, miben is lehetek sikeres. Nem is szeretnék nagyképűnek tűnni, de rengeteg tevékenységben vettem részt az évek során és értékes tapasztalatokat gyűjtöttem többek között a rendezvényszerevezés, reprezentativitás, gyakorlatiasság területén is. Legutóbb december 3 - 5. között éreztem sikeresnek azt, amit csapatosan letettünk az asztalra. Ez pedig a VII. Kommunikációs Napok elnevezésű konferencia volt. Több mint 350 ember látogatta a konferenciát, és az online látogatottságunk kb. 30 000- es volt. Nagyon nagy élmény volt az egész szervezési folyamat, főleg látni a teljes képet és a résztvevők érdeklődését és elégedettségét.

Mindig ezt szeretted volna csinálni?

Még mindig nem azt csinálom, amit a leginkább szeretnék, de úgy érzem, hogy ezekkel a kis-nagy lépésekkel jó irányba haladok a cél felé. És egyetemistaként jó érzés kimondani, hogy jól érzem magam abban a közegben, amelyben éppen tevékenykedem; úgy tekintek erre (is), mint egy állomásra. 17 éves koromban döntöttem el, hogy kommunikációs hallgató szeretnék lenni, utólag pedig azt sem bánom, hogy Kolozsvárra jöttem tanulni, hiszen abszolút kihasználtam a várost és sok lehetőséget is kaptam tőle a fejlődéshez.
A jövőben televíziós műsörvezetéssel akarok foglalkozni, és igyekszem mindent elkövetni, hogy elérjem ezt a célt és természetesen szakmailag is megfeleljek.

Hogyan sikerült megalapozni azt a sikert, amit elértél?
Az eddig elért eredményeim alapja a munkámhoz való pozitív hozzáállás. Úgy gondolom, hogy a pozitív attitűd és a szeretet nagyon sokmindent jó útra irányít. És alapnak tekinthetők azok a hibák is, amiket elkövettem; ezekre nagy hangsúlyt fektetek, mert ezekből a hibákból merítve van esélyem fejlődni úgy személyesen, mint szakmailag.

Mi lehet a siker titka?
Szerintem, nincs titka a sikernek. Az életben minden hozzáállás kérdése, és ha úgy állunk például egy projekt lebonyolításához, hogy ez klasz dolog lesz, akkor az eredményén is meg fog mutatkozni mindez. Emellett pedig nagyon fontos a környezet (akikkel együtt dolgozunk), és a tisztelet is.

Van, amit másképp csinálnál?
Határozottan nincsen. Úgy érzem, eddig mindenből tanultam, és az élményeket is sikerült megfelelő helyre raktározni ahhoz is, akár, hogy elővegyem őket néha. Sok barátot köszönhetek a megvalósult projekteknek; már csak ezért sem változtatnék semmin.

Mi az, ami a hétköznapokban motivál az előre haladáshoz? Mi ad erőt a hétköznapokban?
Társasági emberként egyértelműen azt tudom mondani, hogy ami engem előrevisz, az az energia, és a másoktól kapott energia. Ez természetesen kölcsönös és úgy érzem, hogy az én részemmel sincs gond, hiszen odaadó embernek tartom magam. A hétköznapokban ez kimerül egy kávézásban, sörözésben a barátaimmal vagy akár az utazás is feltöltő hatással van rám.

Kiskoromban azt mondták nekem, ha nem tanulok, nem lesz belőlem soha senki. Mit gondolsz erről a filozófiáról?
Igaznak érzem, mégpedig azért, mert a mai társadalomban nincs olyan tevékenység, ami nem tanítana meg bennünket valamire; és ez valószínűleg régen is így volt. Körbe vagyunk véve készségfejlesztő tevékenységekkel, kezdve az imádott okostelefonunktól, a televízión és a könyveken át, az emberi kapcsolatokon keresztül, egészen a háztartási gépekig. És természetesen az átlagos oktatás is sokat ad, függetlenül attól, hogy ez milyen minősítésben manifesztálódik, hiszen minden tapasztalat megtanít valamire.

Mi inspirál téged, szerinted mitől lehet valaki sikeres?
Engem az utóbbi időben a kihívás, maga inspirál, olyan dolgokat szeretnék megvalósítani tehát a közeljövőben, amit még nem csináltam. Ilyen volt számomra például a Kommunikációs Napok is, hiszen sokmindent szerveztem, de konferenciát még sosem. Azt nem tudom megállapítani, hogy mi a siker receptje, mert nagyon szubjektívnek tartom a kérdést. Minden embernek másmilyen a siker, mint fogalom és a siker, mint érzés is. Emellett mindannyian más ritmusban éljük mindennapjainkat, így bonyolult lenne erre válaszolni. Nagy általánosságban viszont azt gondolom, hogy a sikerhez feltétlenül kell az odaadás és a tisztelet.

Féltél valaha attól, hogy az, amit te kitűztél magad elé nem fog sikerülni, és az változtatja meg az életed?
Mindig van bennem egy izgalom, ez néha erőteljes, néha egészséges keretek között mozog. Félni azonban sosem féltem, mert biztos voltam abban, hogy amit mutatni fogok, vagy amire éppen készülök, az érdekes és vállalható. Az, hogy nem mindig úgy sült el, ahogyan előre elképzeltem, már előfordult, de a sors (vagy bármi is segít nekem külső erőként) valahogy úgy intézte, hogy pozitív legyen a végkifejlet.

Akkor is csinálnád tovább azt, amiben sikeres vagy, ha nem kapnál érte egy lejt sem a munkádért?

Erre a kérdésre egyelőre nem tudok biztosan válaszolni, hiszen még mindig tanuló vagyok. Minden, amit eddig elértem, önkéntes munkával értem el, így a motivációm töretlen, de hamarosan eljön az az idő is, hogy tisztességes, pénzt kereső polgár legyek. Bízom benne, hogy sikerül olyan területen elhelyezkednem, hogy a kellemeset összekössem a hasznossal. Tehát, azért kapjak pénzt, amit szeretek is csinálni.

Mit üzennél azoknak, akik félnek belevágni valamibe?

Határozottan azt üzenném, hogy ne rágják magukat, inkább cselekedjenek. Minden ötlet értékes, és nyilván az a legjobb, ha ezeket gyakorlatba is lehet ültetni. Bátorság nélkül nincs eredmény, bármilyen közhelyes, ez így van.


Mai második interjú alanyunk Péter Hunor, aki eddigi legnagyobb sikerének egy bécsi magyar ifjúsági szervezetnél töltött gyakornokságát vallja.

Sikeres fiatalok az Ifjúsági Fővárosban II.


Életed során melyik volt a legnagyobb sikered, melyre büszke vagy?
Az Európai Bizottság támogatásával 6 hónapot töltöttem egy bécsi magyar ifúsági egyesületnél.

Kolozsvárott mennyire tudod kibontakoztatni a tehetségedet?
Nem erősen van rá lehetőség Kolozsváron, úgy érzem Magyarország és főként Budapest sokkal jobb lehetőségeket kínál közép és hosszú távon.

Az Ifjúsági Főváros mennyire segített hozzá, hogy külföldi kapcsolatokat építs ki?
Részben segített, legnagyobb eredményeket az előkészítő munkálatok alatt értem el mikor külömböző projektek során személyes barátságokat sikerült kötni az Európai Ifjúsági Fórum tagszervezeti vezetőjével.

Az EU által támogatott képzések, projektek mennyiben hasznosak egy olyan sikeres fiatal számára mint Te?
Számomra rendkívül hasznosak voltak, viszont én nagyon céltudatosan választottam ki magamnak a képzéseket és tisztában voltam mindig a hosszú távú terveimmel. Jobb esetben ezt a szelekciót a képzést szervező szervezet kéne megtegye de gyakorlatban ez inkább fordítva működik.


Az interjúkat készítették: Nébel Orsolya és Oláh Gellért

Hozzászólások:

Hozzászólok: